Változókor: amikor a test új ritmust keres

A menopauza szó szoros értelemben egyetlen időpontot jelöl: az utolsó menstruációt, amelyet csak visszatekintve lehet azonosítani, tizenkét vérzésmentes hónap után. Ami körülötte zajlik, az viszont évekig tart. Az átmeneti időszak, a perimenopauza gyakran már a negyvenes évek közepén elkezdődik, és sokan nem is kötik össze a panaszaikat vele, mert a vérzés még megvan.

Európában a menopauza átlagos életkora ötven-ötvenegy év körül van, de az egyéni szórás nagy. A korai, negyven év előtti menopauza külön figyelmet érdemel, mert a hosszabb ösztrogénhiányos időszak a csontokat és a szív- és érrendszert is jobban terheli.

Mi változik

A petefészkek hormontermelése nem egyenletesen csökken, hanem hullámzik. Ez magyarázza, hogy a perimenopauza éveiben a ciklus hol rövidebb, hol hosszabb, a vérzés hol gyenge, hol szokatlanul erős. A hormonszint ingadozása több rendszert is érint: a hőszabályozást, az alvást, a hangulatot, a nyálkahártyákat.

A leggyakoribb tünet a hőhullám: hirtelen kezdődő melegségérzet, kipirulás, izzadás, amely percekig tart. Éjszaka jelentkezve izzadással járó ébredéseket okoz, és ez az, ami miatt sok nő ebben az időszakban rosszabbul alszik. Az alváshiány pedig önmagában is rontja a hangulatot, a koncentrációt és a terhelhetőséget, így a tünetek egymást erősítik.

Ami kívülről nem látszik

Két változás csendben zajlik. Az egyik a csontoké: a menopauzát követő években a csontvesztés üteme felgyorsul, és ez évtizedekkel később csonttörések formájában jelentkezhet. A másik a szív- és érrendszeré: az ösztrogén védő hatásának csökkenésével a koleszterinszint és a vérnyomás is kedvezőtlen irányba mozdulhat.

Ezért éri meg ebben az életszakaszban a rendszeres vérnyomásmérés, a laborkontroll, és a csontsűrűség kérdésének felvetése az orvosnál, főleg, ha a családban előfordult csontritkulás vagy korai szívbetegség.

Kezelhető, nem kibírandó

Sokan úgy élik meg a változókort, mint amit egyszerűen ki kell bírni. Ez nem igaz. A tünetek enyhítésére többféle lehetőség van, és a választás egyéni mérlegelés kérdése. A hormonpótló kezelés a hőhullámok leghatékonyabb kezelése, de nem mindenkinek való; az előnyöket és a kockázatokat az életkor, a menopauza óta eltelt idő és az egyéni kórtörténet alapján érdemes a nőgyógyásszal együtt átgondolni. Akinek nem javasolt, annak más gyógyszeres és nem gyógyszeres lehetőségek is vannak.

Az életmódnak itt is van szerepe. A rendszeres mozgás, különösen az erősítés és a terhelő mozgás, a csontokat és az alvást is támogatja. A hálószoba hűvösen tartása, a réteges öltözködés, az alkohol és a fűszeres ételek mérséklése sokaknál csökkenti a hőhullámok gyakoriságát.

Ami nem várhat

Van néhány helyzet, amelyet nem érdemes a változókorra fogni. A menopauza utáni bármilyen vérzés — tehát egyéves vérzésmentesség után jelentkező — mindig kivizsgálást igényel. A perimenopauza alatt is jelzés értékű a nagyon erős, napokig elhúzódó vagy két menstruáció között jelentkező vérzés. És ha a hangulati változások hetekig tartó levertségbe, örömtelenségbe fordulnak, az nem „csak a hormonok”, hanem kezelhető állapot.